4. nap Mely az új életem első napjának tekinthető itt Brüsszelben...bonyolult, mi?

Szóval szerda van...túl a felvételin, túl a nehézségeken, nyugodt szívvel ébredhettem.
Ma utaztunk fel Brüsszelbe, és kezdtem el ottani életemet immár a valóságban is. A hazaút jó volt, még mindig volt miről beszélnünk Tuzsival...sőt mi az hogy...felhívta a figyelmemet, hogy megismerkedett egy Magyarral ott, ahol dolgozik, és ő mondta neki, hogy a Brüsszeli nagy bazilikában lesz Szent István napi ünnepi szentmise Magyar nyelven. Ennek nagyon megörültem...később ki fog derülni, hogy ennek miért van olyan nagy jelentősége az életemben. De azt előrevetítem, hogy van, nem is kicsi. Már eleve a bazilikának is, nemhogy ha ott Magyar szentmisét hallhatok.

Felértünk, én felszálltam egy metróra, ami elvitt egészen közel a lakásomhoz, de azért maradt egy 10 percnyi sétálni valóm. Gyönyörű idő volt egész nap, sütött a nap. A metrómegállót Parc-nak hívják...hát igen, egy csodálatos parknál van a feljárat, amellett a park mellett sétálgattam, és utána is a gyönyörű utcákon, tereken. Nem is tudom elmondani az érzést. A házak remek állapotban, tisztaság az utcán, az autósokk megállnak, és minden olyan, mint egy mesében. Remélem ez a mese nem fog véget érni egyhamar.
Nem volt probléma megtalálni a lakásomat, ahol továbbra is várt a bomba tépte szobám. Elkezdtem kirámolni, és helyet keresni a dolgaimnak.

Ez sem tarthatott sokáig, mert mennem is kellett az iskolához, ugyanis az egyik fő bevételi forrásom itt kint a gyerekvigyázás lesz. Ezért én hálás vagyok, mert nagyon szeretem a gyerekeket, és akiket pedig itt kaptam egyszerűen csodálatosak. Mindkét család magyar...legalábbis az anyuka. Apuka egyik helyen Olasz, a másiknál Szlovák. A gyerekek pedig alapból több nyelvet beszélnek...nem semmi.
Szóval mennem kellett az iskolához. Meg is találtam könnyen, és anyuka, akit Emesének hívnak megmutatott mindent, hogy mit hol találok, mit kell tennem, kire hol kell várnom. És bemutatott az óvónéniknek. Utána hazamentünk, anya feltett egy kis krumplit és virslit sülni, és szaladt is a munkahelyére vissza. Ezzel megkezdődött életem első Au-pair munkanapja.
Ettünk a gyerekekkel, és lementünk a parkba játszani. A szabályokat kikötöttem, nem szaladgálunk az utcán, fogjuk a kezemet, főleg ha átmegyünk az úton. És működött is minden. Játszottunk, és jól éreztük magunkat.
Hazamentünk, jött is apa, ezzel az én munkám véget is ért.

Hazafelé megálltam az Igazságügyi palota kilátójánál egy kicsit, és csodáltam a tájat. Ami nekem ebben maga a csoda, hogy erről a helyről pont a bazilikára van gyönyörű kilátás. Mintha nekem találták volna ki. Van miért hálát adni.
Hazaértem, csináltam egy rántottát, ettem, és most itt ülök és ha már nem fogok valószínűleg nézek egy filmet, és alvás lesz ezerrel.
A holnapi viszont látásra!