A reggelem viccesen kezdődött. Jó későn feküdtem és megbeszéltük, hogy Márti ébreszt, ha indulnak hozzám, hogy felvegyenek, hogy mennyünk a piacra. 10 körül ébredtem is a hívásra, miszerint ők is most ébredtek, nemsokára indulnak. Gondoltam, akkor van időm, bekapcsolom a gépet, kicsit elvagyok, és lassan készülődök.
Ennek az lett a vége, hogy alig telt el egy kis idő, ők csörögtek, én meg ott álltam egy szál gatyában. Ilyenkor jön az iszonyatos kapkodás....szeretem nagyon.
Elmentünk a piacra, amiről már meséltem. Most azt is megtudtam, merre is van pontosan, és melyik metróállomásnál. Ez nagy nagy előny. Sajna nem sikerült összehangolni a vásárlási tempókat, én bedobtam a ráérős, nézegetős, válogatós, összehasonlítgatós, alkudozós formát. Misi pedig pont a sietős formát hozta el ma a piacra, a körberohanunk, megvesszük ami kell, és viszlát. Szegény Márti pedig kettőnk között őrlődött. Nem akart otthagyni, de nem is akarta elveszíteni Misit. Ennek az lett a vége, hogy mondtam, hogy menjenek csak nyugodtan, mert én most úgyis körbejárkálok még vagy tízszer, most van kedvem.
Ők elmentek, én meg elkezdtem a bolyongást. Vettem lábost, vágódeszkát, nagykést, tésztaszűrőt, tusfürdőt, borotvazselét, felmosórongyot, különböző súrolóalkalmatosságokat, hátha egyszer sikerül itthon levakarni a dolgokról a 2 centi vastag vízkövet.
És persze Belga csokoládét. Na meg egy nagyon különleges édességet, ami annyira finom, hogy nagyon. És kilója csak 2 euró. Értitek? Belga csokoládéból otthon készült édesség kilója 2 euróért. Gyors fejszámolás....szerintetek jó életem van itt???
Már annyi csoki, meg édesség van otthon, hogy egy év alatt sem eszem meg. De itt nem lehet nem venni csokit. Minden egyes alkalommal, ha van lehetőséged rá. Ha jöttök meglátjátok.
Miután meguntam az iszonyatos tömeget, és a torokból ordítozó arabokat elindultam ki a piacról. Ki a Román henteshez venni azt a Román különlegességet, (Kérlek Márti írd le megjegyzésben, hogy hogy kell írni pontosan) amiről már említést tettem pont két hete az érkezésem napján. 5 euró pár cent volt nálam. Mennyi volt a hús kilója? 6 euró...kössz. Majd legközelebb.
Volt kedvem sétálni, és volt egy érzésem, hogy én merre lakok. Tehát elindultam abba az irányba. Hamar el is jutottam a vasútállomáshoz, amit már ismerek valamennyire, ugyanis amikor legelőször érkeztem Brüsszelbe 2009 októberében, ide érkeztünk be erre a pályaudvarra. Azok voltak az első lépéseim Brüsszelben. Egyik kezemben a kis bőröndöm, másikban a szerelmem keze. El nem engedtem volna. Gyalog mentünk haza. Sötétedés után voltunk már. A vicces a dologban, hogy Brüsszel belvárosa szinte mindenhol macskakövezve van. El tudjátok képzelni? Nagyon úri voltam a kis gurulós bőröndömmel. Zörögtem végig az utcákon mint egy szerencsétlen hülye. De akkor is olyan élmény volt, mintha csodaországba érkeztem volna. És az első pillanattól éreztem valami furcsát. Valamit, ami ellen tiltakoztam, de egyben örültem is, mert tudtam, hogy kihez jövök ide. Az az érzés volt bennem, hogy hazajöttem, hogy ide tartozom, valamiért az első pillanattól otthonosan éreztem magam Brüsszel utcáin, és éreztem, hogy ez a város tartogat valamit a számomra. Hoppá, egy év sem telt el...nem itt vagyok?
De vissza a megrakott gurulós bevásárlókocsihoz, merthogy itt olyannal járok vásárolni, és vissza a pályaudvarhoz, aminek megörültem, mert már tudtam nagyjából hol vagyok, főleg hogy megláttam az Igazságügyi palotát a domb tetején. Mindig elképedek mennyire szép. És eltöltötte a szívemet az érzés megint, hogy igen, én ott élek a domb tetején e mellett a csodás épület mellett.
Már csak el kellett jutnom odáig. Mindig torony iránt tartva el is találtam az üvegliftig, amivel felemelkedtem a város fölé, és sétáltam haza.
Itthon rám tört a takarítási pánik, úgyhogy végre kitakarítottam, elmosogattam, konyhát, fürdőszobát takarítottam, és megágyaztam.
6-kor kezdődik a Magyar Mise a Magyar Házban. Addig még ebédet is kell csinálni, és mi lenne a legméltóbb egy ilyen szép vasárnapi ünnepi naphoz? Persze, hogy rántott husi. Ki is rángattam gyorsan a mélyhűtőből, és elkezdtem mocskolni mindent, amit eddig eltakarítottam. Aki csinált már, tudja miről beszélek. Sütöttem sült krumplit, és kirántottam a húst. Csak megenni nem maradt idő. Ez az én formám. Azért gyorsan befaltam egy szeletet. Megnéztem neten a pontos címet, 10 perc ide gyalog. Elindultam, és persze, hogy egyből eltévedtem. Vagyis pontosabban nem találtam. Igénybe vettem egy kis telefonos segítséget, és meg is lett. Bementem, és láss csodát, magyarul beszéltek hozzám. Közölték, a református istentisztelet a földszinten, a mise az emeleten. Futás. Pont kezdődött. Havas atya valóban nagyon kedves, nekem nagyon tetszett a mise amit celebrált. Egy kis szobát kell elképzelni, ami misézőhelynek van berendezve. A falon ici-pici képek, a stációk lennének, hangulatos lámpák, kis oltár, szószék, és sok kedves, és bájosan hamisan éneklő ember. Helyben vagyunk. A Magyar misék hangulata adott.
Miután vége lett, persze, hogy ismerősökkel találkoztam. Az lett volna a meglepő, ha nem. Egy ideig gondolkodtunk is, hogy honnan. Én ezen nem csodálkoztam. A saját arcomat is elfelejteném, ha nem látnám minden nap. De ő rájött hogy honnan ismerjük egymást. Na honnan?
Persze, hogy a tavalyi Tatai kurzusról, ahová már úgy mentem, hogy ismertem a kis l-betűt, de addig eszembe nem jutott, hogy én valaha itt köthetnék ki. És a Tatai kurzus utolsó napjának utolsó percében valaki megkérdezte...-és miért nem mész ki Belgiumba, ha már úgyis megismertél onnan egy kedves Belga lányt...Hát így kezdődött az egész Belgium történet. Pont egy évvel ezelőtt.
Azóta történt pár dolog az életben, én meg itt vagyok. Vicces az élet. Vagy ahogy egy kedves ismerős ma megfogalmazta: "-az élet nagy dramaturg ám".
Újabb telefonszám cserék, újabb kedves barátok itt Brüsszelben. Elmentünk meginni egy forró csokit. Persze a csoki mindenhol befigyel. Ez Belgium. Beszélgettünk, ki miért, hogyan került ide, hogy érzi magát, és minden ilyesmi. Én jól éreztem magam. És persze megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Remélem is...
Hazafelé kis kitérő a kilátóhoz, de ez már nem nagy dolog nektek, nem is igényel élménybeszámolót. A lényeg, hogy még mindig gyönyörű, és én még mindig szeretem.
Most itthon vagyok, és gyönyörködök a rendben, amit délután csináltam. Szerdán lehet, hogy vendégem is lesz, addig talán kitart.
És a kedves olvasók figyelme is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése