Jó volt reggel nem egyedül ébredni. Persze nem kell semmi szaftosra gondolni, ez most nem a karjaiban csókokra ébredős reggel volt, csak olyan amolyan mindenki a saját helyén. Azt nem írhatom, hogy a saját ágyában, mert mint tudjátok a szobámban még a saját kis ágyam is alig fér be. Tehát a kedves vendég csak egy hálózsákban a földön. És ez a kedves vendég nem lány. Ne reménykedjetek. Nekem sem volt reményem ez ügyben. Ezzel együtt örültem, hogy megismerhettem. Áron a barátnőjéhez jött ki látogatóba, de lakótárs szempontjából velem kellett beérnie. Azért majd csak minden a helyére kerül, és ők is tölthetnek el együtt egy kis időt. Az asszony jött is érte korán, és ők mentek is a saját kis dolgukra. Van mit megnézni Brüsszelben.
Én pedig csaptam egy jó kis csoki reggelit, és nekiálltam a tegnap említett kemény munkának. Jó volt úgy elkezdeni gyakorolni, hogy azt instrukciók mentén tehettem. Tudtam mire koncentráljak, mit figyeljek, és tudtam, hogy a napi rutinban végzett gyakorlásomban mit végzek rosszul. Ez nagy előnyt jelent ám. Nagyon jó volt így befújni, tartott hangozni, oktávozni, skálázni. És megmondom őszintén az etűdözést is élveztem. Ebben benne van az is, hogy tegnap fújtam a tanárnak is etűdöt, és jól ment, és nagyon tetszett neki. Nem is tudom, mikor volt ilyen velem, talán még soha. Hát most lett is gyümölcse. 2 etűdöt is gyakoroltam. Sőt majdnem meg is tanultam az újat is egyből. Aki szakmabeli, és ismer, az tudja miről írogatok, aki nem ismer, annak mondom, hogy ki nem állhattam az etűdöket, és mindig is utáltam gyakorolni őket. És ezáltal nem is mentek, csak szenvedés volt az egész. Aki nem szakmabeli annak pedig mondom, az etűd egy gyakorlat. Egy olyan darab, ami azért íródott, hogy összesűrítve a technikai nehézségeket gyakoroltassa a hangszeres játékossal. Na én sosem szerettem az ilyesmit. Szerintem amúgy sokan vagyunk ezzel.
Daraboztam is, és teljesen más érzés volt minden. Sokkal bátrabban zenéltem, és mertem használni a fantáziámat. Eric-nek sikerült egy csomó ajtót kinyitnia bennem. Remélem tovább sikerül menni ezen az úton, és tényleg ilyen eredményesen fogunk együtt dolgozni.
A gyakorlás után indultam az új iskolába az új gyerekekért. A két kisfiúért. Vratkó-ért és Greg-ért. Ők is félig Magyarok, és apuka felől félig Szlovákok. Elmondhatom, ők is remek gyerekek. A feloldódással még annyi gond sem volt, mint a kisleányaimmal. Azonnal jöttek oda hozzám, és nagyon szófogadóan viselkedtek, persze hozzá kell tenni, hogy ők nem lányok, hanem fiúk, és ennek fényében kell nézni a dolgokat. És emlékezvén arra, hogy én milyen gyerek voltam, valóban remek gyerkőcök, nagyon okosak, és tényleg szófogadóak. Otthon is jól elvoltunk, segítettem megcsinálni a szlovák, és a francia nyelvű háziját. Szerintetek? Egyikben jobban otthon voltam, mint a másikban. És megtanultam gitározni a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, és a Magyar népmesék zenéjét. Mire nem képes az ember a gyerekekért. A szülők később értek haza, és meghívtak egy remek vacsorára, amihez magyar vörösbort ittunk. Nagyon finom volt, jó érzés volt Magyar borral találkozni itt, és nagyon jó volt velük elbeszélgetni egy kicsit, egy kicsit közelebbről megismerni őket. Remek család. Mindig jó ilyeneket látni.
Este hazametróztam, és a metrótól hazáig kicsit megáztam. Eddig még nem is történt ilyen, szóval most sem panaszkodom, hiába mondják, hogy a Belga időjárás ilyen meg olyan. Egyenlőre nekem nincs okom a panaszra. Tartok tőle, hogy előbb utóbb jönnek azok a jóslatok a hetekig tartó borús időről, és a mindennapos esőzésekről. De arról is tudni fogtok, ne aggódjatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése