Sziasztok!!!
Visszatértem. 2 hónapja itt vagyok. Pont ma két hónapja hajnalba érkeztem egyenesen az esküvőről, amiről oly sokat beszéltem már. És azóta valóban egy új élet kezdődött számomra. 2 hónap sok idő. Ennyit még nem voltam távol az otthonomtól egyhuzamban. Nagyon hiányzik mindenki egyenként. Jó érzés a múltra gondolni, és mosolyogni a sok kedves emléken, vagy a sok nem olyan kedvesen gondolkodni, hogy mi miért történhetett, mi volt az én hibám, és mi volt az ami csak úgy jött az életembe, és nem tehetek róla.
Itt most van időm átgondolni, és megköszönni az eddigi életemet, és a sok tanítást amit kaptam.
Először is a Hunydi iskolának, Éva, Kriszta, Hédi néninek, a környezetnek amit ők biztosítottak, hogy kisgyerekként a zene pályájára irányítottak, és nem engedték, hogy bármerre letérjek. Ezt szeretetükkel érték el, és azzal, hogy hittek, bíztak bennem, és ezt rám is átragasztották. Elérték, hogy higgyek magamban. Hogyan? Énekeltettek, és abban magam lehettem. Nem kellett úgy viselkednem, ahogy elvárták tőlem, egyszerűen csak elénekelhettem, ami belül van. És énekeltem-énekeltem amit csak mondtak. És ebben jónak éreztem magam, és élveztem, és másoknak is tetszett. Mindig szólót énekeltem, mindig kiváltságos voltam. És jött a Budapesti kamara ének verseny, amit meg is nyertünk duo kategóriában Bass Igor barátommal, és osztálytársammal, Rossini Macskaduett című darabjával. Mindig örömmel fogok emlékezni a próbákra, a felkészülésre, és a versenyekre.
De a legnagyobb élmény akkor is egy bizonyos karácsonyi koncerthez fűződik, méghozzá 1997 karácsonyán. A hunyadi kórussal volt a jól megszokott karácsonyi hangversenyünk a Bosnyák téri templomban. És én szólót énekelhettem. Méghozzá Otto Fischer: Ave Maria című darabjában a szoprán szólót. Ennél nem sok nagyobb élményem volt az egész életemben. Ez a 4 perc tényleg olyan sokat adott az életemben, hogy egy élet hálájával tartozom érte. Köszönöm a hitet, a bizalmat és a szeretetet. És talán így már érthető, hogy a későbbiekben is miért voltak olyan fontosak számomra az Ave Maria dalok, amit gyűjtöttem is.
Aztán nagyon köszönöm Tibibának a furulyatanáromnak, aki ugyancsak úgy bánt velem, hogy elhittem, talán tudok valamit, és ezért egy picit fontosnak éreztem magam mellette, aminek meg is lett az eredménye...a Yamaha furulyaverseny, vagy mást ne is említsek, azóta is nagyon nagyon szeretek furulyázni bárkinek, bármit, bármikor. Ő sokat nem dicsért, de amikor lejátszottam azon a bizonyos versenyen 1998-ban az anyagomat, és hatalmas vastapsot kaptam és én is éreztem, hogy wow ez most lehet, hogy jól sikerült, és visszamentem a helyemre, akkor ő csak mosolygott, azt mondta, hogy jól van, és jól hátba vágott. Ez a hátba vágás volt a legfontosabb nekem. Ez is egy olyan momentuma az életemnek, ami örökre megmarad, és ami hozzásegített, hogy most az vagyok aki vagyok.
Köszönöm Veresegyháznak a kedvességet, és Kati néninek az odaadó szeretetét és kedvességét amivel támogatta beilleszkedésemet az osztályba, az iskolába. Ennek az iskolának is nagyon sokat köszönhetek. Megtanultam nagyon nagyon szeretni a lányokat, hisz az osztályunkban ketten voltunk fiúk a 20 lány mellett. Mindenkinek szeretettel ajánlom, remek tapasztalatszerzés, és nagy élmény.
És persze köszönöm a Veresi zeneiskolának Feri és Attila bának a kedvességét, és a fúvószenekarban eltöltött nagyon kedves időt. És köszönöm Andi "néni"-nek is, hogy elkergetett onnan, és nem hagyta, hogy klarinétosként fussak neki az életnek. Nem az én világom volt. Persze nem azt mondom, hogy az oboa az én világom, de csak csak...na. Most már nincs visszaút...Én szeretem csinálni, hogy mások is élvezik-e...tőlük kell megkérdezni.:):):)
Azt hiszem hagyok egy pár köszönetet későbbre is, mert még annyi van, hogy egy egész blogot szentelhetnék csak a köszöneteknek, amennyi jó dolgot kaptam eddig itt a földön.
2 hónap...nagy idő. Mióta utoljára írtam annyi minden történt, hogy nehéz lenne egyenként visszaemlékezni.
Talán a legfontosabb...nem mentem el a próbajátékra. Pont ma lett volna, 2 hónapra rá, hogy megérkeztem. Csábító munkalehetőség volt, és biztos remek lett volna, ha megkapom az állást, és biztos sokan úgy gondolják, hogy micsoda felelőtlenség, egy ilyen lehetőséget kihagyni, a pénzről nem is beszélve.
Sok oka van, hogy mégis így döntöttem. Az egyik, bár készültem-készültem, és mondhatni felkészültem, de bennem maradt a felkészülhettem volna jobban is érzés. Ami abból is ered, hogy itt az új iskolában az új tanárral egy új munkát kezdtünk el, rengeteg minden új információt kaptam, mit hogyan kéne csinálnom, ami következtében egyenlőre úgy érzem, teljesen alkalmatlan vagyok arra, hogy egy hangot is megszólaltassak a hangszeremen. Persze ez nem meglepő ismerve az oboát. :D
A zenekari állások kottáját is későn kaptam meg, valamiért nekem elfelejtették elküldeni, és én írtam rájuk, hogy talán nekem is elküldhetnék. El is küldték, és csupa olyan volt, amiről fogalmam nem volt. És tudtam jól, hogy 10 nap alatt ennyi anyagot nem tudok megtanulni. És a harmadik, kérdeztem, hogy megadnák-e a zongora kísérőm elérhetőségét, hogy összebeszéljünk egy próbát. Ők pedig visszaírták, hogy próbára nincs lehetőség. Majd ott a próbajátékon lekísér valaki, ha kérem. Kössz...próbálj meg Hindemith szonátát játszani élesben próba nélkül úgy, hogy előtte sosem játszottad a darabot. Kedves Zoltán barátunknak, biztos ez is menne blattra fejből, de én csak egy kis porszem vagyok. Nekem kellenek a jól megszokott metódusok, mint például a darab összepróbálása. Főleg egy modern darab esetében.
Viszont van munkám így is, amit nagyon szeretek, és a családokat, ahol dolgozom ugyancsak nagyon szeretem, és a gyerekek is ragaszkodnak hozzám, ami jó érzés ám. Kívánom, hogy mindenki megtapasztalhassa. És szabadnak érzem magam, és függetlennek, és van időm gyakorolni, iskolába járni, barátokkal, és a saját érzéseimmel foglalkozni. És a pénzből amit keresek meg tudok élni, és van annyi pénzem, hogy pihenni, szórakozni is tudjak egy kicsit, és gyűjthessek a szüleimnek, és a kölcsönre amit kaptam azért, hogy ki tudjak jönni, amiért ugyan úgy hatalmas hálával tartozom.
Szóval elnézést mindenkitől, akit sért, hogy nem mentem el a próbajátékra, de ez egy döntés,a mit meghoztam, és mögé is állok teljes vállszélességgel.
Ami még a legfontosabbak közé tartozik, hogy belefutottam az első csúnya konfliktusba is, ami mindenhogyan béna szituáció volt, és kár érte, hogy így alakult, de végül is minden megoldódott, és remélem túl is leszünk a sok butaságon hamar. Mi is történt?
Mikor megjöttem, elég hamar kiderült, hogy nincs fűtésem, ami szóba is került, és poén is lett belőle, hogy miért nem ölelgetek egy kisleányt, aki felmelegítene...milyen igaz...tessék nekem gyorsan hozni egyet. :)
Persze a fűtés nem oldódott meg, és közben lassan megjött a hideg. És én szép lassan elkezdtem fázni a lakásban a végére olyannyira, hogy 2 pulcsiban, két nadrágban és rendesen fáztam itthon. És sajna akkor egy picit szakadt nálam a cérna, és elkezdtem panaszkodni, és ki is akadtam, és próbáltam valakit keresni, aki esetleg tud valamit kezdeni a problémámmal. Sokáig emberek jöttek mentek, és nem sikerült fűtést fabrikálni, én meg a végére valóban mérges voltam, mert azt éreztem, mintha Magyarországon lennék, hogy mindenki tologatja a dolgot, hogy bocs, ez nem az én asztalom. És persze ez igaz is, mert egyenként senki nem felelős az én fűtésemért. Mindenki megtett mindent, mindenki szólt mindenkinek, csak a dolog elakadt a rendszerben. Én meg fáztam és mérges voltam, és ezért megsértettem olyan embert is, aki igazán nem érdemli meg. Pedig egyáltalán nem volt szándékos. És nagyon sajnálom. És a fűtés is megjött közben, és most itt ülök, és majdnem megsülök.
Voltam egy remekül megszervezett és még jobb hangulatú Magyar néptánc bálban, és tanultam nép táncolni, és remek érzés volt Magyarnak érezni magam itt Brüsszelben távol az otthontól. Persze, mióta itt vagyok, azóta kerültem közelebb a népzenéhez is, hisz azóta népi furulyázok, és gardonozok, és tagja vagyok a Csálé együttesnek. De nem is olyan csálé ám...majd kiforrja magát. :)
És képzeljétek el, kaptam ösztöndíjat!!! Nem kell fizetnem az iskoláért. Megkapom a teljes tandíj összegét. Ezért is csak hálálkodni tudok. És ma meg is csináltattam a bankszámlámat. Ami vicces a dologban, itt ez valamiért ingyen van, nem úgy mint otthon. Ingyen nyitják, sőt egyszerre két számlát is, egy megtakarításit, és egy folyószámlát, hozzá a kártyát, az otthoni kártyaolvasót az internetes bankoláshoz, és még valamit, ami pontosan nem értettem meg, de majd azt is megfogom egyszer. És mint mondtam mindezt ingyen. Illetve az egész éves díja 30 euró ami még otthoni viszonylatban is nevetséges. Ennyit arról, hogy Magyarországon mit művelhetnek a bankok az emberekkel. Egészen addig amíg mi megengedjük nekik.
Azt hiszem mára befejezem, és lefekszem aludni egy kicsit. Szerintem ittlétem alatt eddig egysuer sem sikerült 1-2 előtt lefeküdnöm. Mondjuk ez volt mindig is a vágyam, hogy ezt megtehessem. Most meg is teszem...:)
Azért majd csak sikerül párszor korán is lefeküdni.
Aztán majd jelentkezek ám...addig is a legjobbakat!
