A mai napom nem volt túl eseménydús. De ennek én örülök is, mert legalább egy kicsit megint le tudtam nyugodni az előző napokbeli sok történés után, és ki tudtam aludni magam. Ez azt jelenti, hogy fél 1-kor ébredtem fel. Jó mi? Nekem nagyon tetszett. Utána még kábultan mászkáltam egy kicsit, illetve olvastam még egy kicsit a bibliát, hogy erre a jó kis alvásra feltegyem a koronát, illetve ne kelljen túl gyorsan kimásznom az ágyból.
A szakításunk után nem sokkal kezdtem el olvasni a bibliát. Akkor vettem egy új fordítású, a Szent Jeromos kiadó által kiadott bibliát, és annak estem neki, hogy valamiből megpróbáljak erőt meríteni az első időkben, amikor arra sem volt merszem, hogy a tükörbe nézzek. És képzeljétek el, segített. Annyi okosság van összeírva abba a könyvbe, hogy tényleg meg lehet benne találni azt a dolgot, gondolatot, tanácsot, érzést, ami téged átlendít, vagy legalábbis 1-1 centiméterrel mindig tovább görget a lejtőn felfelé jövet. De legalábbis arra mindenképpen jó, hogy a lejtőn ne csússz tovább. Én mindenkinek szívből és szeretettel ajánlom.
Szóval még azóta nem értem a végére, de már nagyon közeledek hozzá, és ez valamennyire büszkeséggel is tölt el, mert akárhogy is nézzük a biblia elég vastag könyvecske.
Most épp János evangéliumánál vagyok. Valóban ez a legkülönlegesebb a 4 közül. Élvezettel olvasom. Sokszor jólesik hangosan felolvasni, lassan artikulálva, érthetően mondani, én is sokkal jobban élvezem, hogy hallom is a szöveget, és olyan mintha mesét hallgatnék. Csak épp én mesélek.
Miután sikerült kimásznom az ágyból gépeztem egy kicsit, és eszembe ötlött a gondolat, hogy jó lenne enni valamit. De mit is? Van még egy adag csirkecombom. Akkor legyen csirkepörkölt. Végül is az az ételek fejedelme...
Már főtt is a tészta, pucoltam a hagymát. Közben anyukám is hívott az interneten. Jó volt vele pár szót váltani, majd egy órát beszéltünk. Kicsit olyan volt, mintha otthon lennék, és csak a szobámból kiabálnánk egymásnak, és közben a pöri illata is érződik a konyhából.
Egykettőre már rotyogott a csirkecomb a fincsi szaftban. Közben hívtak telefonon, akik a múltkor invitáltak egy koncertre. Mondták, hogy 7-negyed 8-kor indulunk. Az vicces, mert pont addigra készül el a pörkölt, viszont enni nem lesz időm. Sebaj megvár itthon, és este hatalmas királyi vacsora lesz csapva.
El is indultunk a koncertre. Pontosan nem tudtam hová megyünk. Mikor átléptük Hollandia határát, akkor már volt egy sejtésem, hogy a koncert Hollandiában lesz. Aztán felvilágosodtam, hogy Maastricht-ben van a koncert. Ha nem a saját szememmel láttam volna nem hittem volna el a sok anekdotát erről a nagyon különleges országról. Itt tényleg több a biciklista mint az autós. A városban minden biciklistákkal, és a lekötözött biciklikkel van tele. És tudjátok mi a legviccesebb? Még csak le sem kötözik a bicikliket. Egyszerűen otthagyják a bolt, vagy kocsma, vagy templom, vagy étterem előtt ahová épp tartottak. És ott vannak a bringák egymás előtt, és érdekes módon senkinek sem jut eszébe, hogy elvigye őket. Jééééé így is lehet élni?
A koncert nagyon különleges volt. Persze, hogy egy templomban rendezték. Ráadásul ez egy régi zene koncert volt. Kevés hangszer kis hanggal. Egy furulya, egy lant, egy hegedű szerű valami, amit a játékos az ölében tartott mint a csellót, csak mintha hegedűvel csellózna. És egy énekes néni. Szép hangja volt, illett ezekhez a hangszerekhez. Nem volt az az eget rengető hangerő, oda kellett figyelni, hogy éppen ki játszik, vagy ki nem. De ezzel együtt nagyon szépen betöltötte a teret, és jó volt hallgatni Machaut világi szerelmes dalait. Az egésznek magával ragadó hangulata volt. Talán egy kicsit sok volt több mint egy órán keresztül hallgatni, mert a változatosság nekem hiányzott a műsorból, de ezzel együtt remek muzsikusok igényes kimunkált előadása volt.
És ott ücsörögvén megint eszembe jutott, hogy micsoda élmény. Itt ülök Hollandiában, és egy régi zene koncertet hallgathatok. Ezt nem sokkal ezelőtt el sem mertem volna képzelni. Milyen vicces az élet. Milyen gyorsan egy egész élet meg tud változni. Nem kell hozzá egy év. Sőt egy év alatt akár többször is teljesen meg tud változni minden körülmény. És mi sokszor csak sodródunk az árral. De még mindig jobb mint megpróbálni ellene úszni.
Nagyon későn értünk haza. Egész pontosan 3 körül. Az már inkább korán, mint későn. Persze a jó kis pörkölt vacsorámról sem feledkeztem meg, megmelegítettem, és jóízűen megettem csemegeuborkával. Úgyhogy meg sem merem mondani, hogy most mennyi az idő. Inkább megyek is aludni...pussz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése