Mint mondtam, ma is korán kellett felkelnem, ami aztjelenti, hogy az utóbbi 3-4 napban olyan 10 órát aludtam. Szóval egy kicsit már kimerültem. De még ma következett a nagy megmérettetés. Zsuzsi újra felrakott a buszra, és már otthonosabban is éreztem magam, meg is mertem szólalni Franciául. Persze a kulcsok Tuzsinál maradta, ez egy kis szervezésbe került, hogy a szomszédnénihez kerüljön, aki nagyon kedves, csak nem ismer, és nem tud angolul, csak franciául. De ne rohanjunk előre...
Beértem a suliba, összeraktam a hangszert, kicsit fújtam, közben Eric Speller is megérkezett. Ő lesz a tanárom, egy remek Francia oboista. És legalább ugyanolyan jó tanár. Nagyon örültünk egymásnak, és valóban úgy láttam, hogy ő is örül ottlétemnek. Ennek hangot is adott. Mondta, hogy bármit játszhatok, semmi nem számít. Csaj játsszak, és ő fel is vesz. Nagyon jól esett a biztatása. Megbeszéltük, hogy Schumann Románc első tétel, és C.Ph.E.Bach Szólószonáta első tétel elég is lesz.
Vártunk a sorunkra, beszélgettünk a többi zenésszel, aztán én következtem. Előtte Eric mondta, hogy itt egy zongorista csak adjam neki a kottát, és figyeljünk egymásra.
Szóval bementem, a kíséretet odaadtam a zongoristának, kicsit beszélgettek még Franciául, én nézelődtem körbe, és vártam, hogy eldördüljön a startpisztoly. Aztán mondták, h mehet. Megvártam míg csend lesz, és elkezdtük. Mikor először belefújtam, és elkezdtem, összemosolyogtak...úgy éreztem ez az ottani és a Magyarországi oboázási stílus és hangképzés kézzel fogható érzékeléséből fakadt.
De az első 3 sor után elégedetten összebólogattak, és mosolyogva hátradőlve hallgatták.
Végére értem...kis szakma, persze, hogy az utolsó hang lekötés leszakadt, annyi baj legyen...
Ahogy véget ért, mondták, remek, köszönik, ki is mehetek. Eric is nagyon bólogatott, és mosolygott. Nagyon jó érzéssel mentem ki onnan, nem úgy mint szolfézs felvételiről.
Utána megvártam Ericet, kicsit beszéltünk, mondta, hogy akkor skála minden nap, mindenhéten egy etüd fejből és egyszerre minden korszakból egy darab, illetve minden hétre egy Telemann fantázia...ha versenyeket akarunk nyerni, akkor kezdetnek ez elég lesz...kössssszz. De azért jólesett.
Ezután hazamentem. a szomszédnénihez kellett bemennem a kulcsért. Nagyon örült nekem, rögtön be is hívott. Megkínált sütivel, kávéval, minden kedvességgel. El tudtok képzelni egy egy órás beszélgetést egy nénivel, akivel nem beszéltek közös nylvet. Tényleg vicces volt. Mi is sokat nevettünk.
Ennek ellenére megismertem a családját, fényképeket nézegettünk, és kártyáztunk. Bárcsak több ilyen ember lenne a földön.
Elköszöntem, és hazamentem. Végre felszabadultságérzésem lehetett, és először örülhettem igazán Belgiumnak, és a szabadságomnak. El is mentem egy hatalmasat sétálni Perwében. Megnéztem a gyönyörű templomot, és csodáltam a várost, az utcákat, a házakat, illetve a sétányokat.
Este jöttek Zsuzsiék, vacsi, beszélgetés, és megmutatta nekem a hatalmas kagylógyűjteményét, ami egy iszonyú hangulatos múzeumként van berendezve a padláson. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, ha véletlenül Perwében jár.
Kialudni holnap sem fogom magamat, mert reggel megint korán kelünk, utazunk fel Brüsszelbe. Megyek hazaaaaaa!!!
A holnapi viszont látásra
Hmm, az a kagylogyujtemeny erdekel :) Szivesen megneznem :)
VálaszTörlés